Jó érzés, amikor a kezünk között egy tárgy új életre kel. A tavasszal felfedeztem a csűr egy rejtett zugában egy régi-régi szekrényt, a férjem gyerekkorából valót. Tele volt ragasztgatva matricákkal – mint ahogy az akkoriban divat volt -, és förtelmes zöld-fehér színűre volt festve. De a formája tetszett, s persze praktikus darabnak tűnt, ezért előbányásztam, kiürítettem, s egy darabig csak nézegettem. Latolgattam, hogy mit is kezdjek vele, milyen új színt kapjon. Kellett egy kis idő, míg megért az elképzelés. (És kellett egy Annie Sloan workshop, hogy a stencilbe beleszeressek.)
Egy kis tisztogatás után így nézett ki:
Kívül French Linen-nel festettem le, belül Provence-szel.
Egy darabig így állt a műhelyemben, de túl „szürke” volt, szín után kiabált.
Június végén részt vettem Ausztriában egy (fél) Annie Sloan workshopon, ahol láttam hogy kell a stencileket megfelelően használni. Maga Annie mutatta meg azt a két színes technikát, amit végül én is használtam.
Előkészítettem a hozzávalókat
és nekivágtam. A festéshez hengert használtam, mivel könnyebb eloszlatni a festéket a stencilen és nem folyik be alája. Provence-et és Old Ochre-t használtam, hogy színt és fényt adjak a mintának. Mivel először próbáltam ki a stencilezést, néhányszor azért be-befolyt a festék a stencil alá. Így minden kör után letörölgettem a hátát egy ronggyal.
Első körben így nézett ki:
Már ebben az állapotában is jól nézett ki, de túl szimmetrikus volt. Ezért még párszor rámentem a stencillel, s a fiókot is beavattam. Azt tapasztaltam, hogy noha a színeket egymás mellé öntöttem, egy két görgetés után a szivacs homogenizálta a színeket. Ezért újra belemártottam a festékbe, hogy a két szín egyenként érvényesüljön. Így meg túl sok festék került a szivacsra, s emiatt folyt be a stencil alá. Amúgy nagyon jól ki lehet mosni a szivacsból a festéket, többször is lehet majd használni. És persze a tálcát is.
Ez lett belőle:
Végül kentem rá egy réteg világos viaszt, majd egy leheletnyi sötétet, hogy karakteresebbek legyenek a minták. A szekrény többi részéhez egyébként nem használtam sötét viaszt, így kiemelődtek az újonnan festett részek.
P.s. Nem bírtam ki, ki kellett próbáljam a falon is a stencilt 🙂 Nagyon jól mutat!
