A héten kaptam egy emailt a sógornőmtől, amelyben egy kéréssel fordult hozzám. Mivel sok kütyüjük van a házban, és minden kütyühöz távirányító, azok folyton hányódnak a lakásban. Ezért megkért, hogy ha lesz időm rá, készítsek neki egy ilyet:
Persze, hogy van időm! Imádom az ilyen megbízatásokat! (Mellesleg az a hitvallásom, hogy mindenre van időm, amire akarom, hogy legyen.)
Gyorsan kiválasztottam hozzá az anyagokat, kiszabtam, s onnan már csak a varrás volt hátra.
Igazából az anyagok összekombinálása, a színek harmonikus összeillesztése a legbonyolultabb ebben a folyamatban. Valójában a képen levő rajz, avagy „szabásminta” sokat nem segített, de nem is kellett.
Éppen az a legnagyobb kihívás, hogy kigondoljam és kiszabjam, hogy összeálljanak a részletek. A varrás már nem nagy kunszt, azt szinte bárki meg tudja csinálni, aki valaha ült varrógép előtt.
Nos, itt a pár órás munka eredménye is:
És igen, jól ellátja funkcióját is:
Már csak el kellene repülnie Kolozsvárra…
