Sok elmaradást kell bepótolnom, a nyári munkáimról még nem volt időm beszámolni. Egy kedves darabot szeretnék most megmutatni, ami ott várt sorára sokáig a műhelyemben. Szoktam mondani az odalátogatóknak, hogy ott minden festett, vagy éppen festésre vár. Ez a kis asztal is sorra került végre.
Így is szép formás darab, de az én fejemben más elképzelés élt róla. Már amikor megvettem, fehérnek képzeltem el. Úgyhogy előkerült az Old White. Egy réteg festék, egy kis visszacsiszolás, koptatás, majd az átlátszó viasz, végül a sötét viasz. Ilyen egyszerű a képlet. Bocsi, nekem volt segítségem is, ne feledkezzek meg róla! 😉
